Március 15.

Huszár Boglárka, 7. osztály

A magyarság már lassan-lassan oda,
pedig milyen szép is volt a március tizenötödikei csoda.
Hol szabadságért küzdött a nép,
mintha bennünk élne ez a pillanatkép.

Évről évre csak meséljük,
és megőrizzük emlékük,
„Piros, fehér, zöld! Drága magyar föld!”
Milyen elképesztő az Anyaföld.

Kokárda felsőnkön, kabátunkon,
délcegen viseljük, nem szeretnénk,
hogy ez a hagyomány elpusztuljon.

Van, aki fel se fogja,
hogy ezen a napon fordult a kocka,
Magyarságunk lázadni kezdett és így született
meg a nép 12 pontja.

Békéért, Testvériségért és Szabadságért szólt nagyot
ez a lázas haza
azt se gondolva, hogy ennek máshol is lesz zaja.

Ismét csak emlékezünk,
és minden történetet elképzelünk,
Majd újra felébredünk.

Ártatlanok

Huszár Boglárka, 7. osztály

Meghalnak nap mint nap
testileg–lelkileg
csak árral úsznak, szenvednek,
otthagyták mindenük
 már lassan reményük is menekül.
Síránkozva könyörög a nép,
hiába mondanák "csigavér!"
már a csigában is megfagyott a vér
egyre csak nő a tét,
ez egyáltalán nem ér
nem tudják hol a fék.

Nem érdemli ezt se ember, se állat,
mi meg csak nézzük itt az egészet tátott állal,
állunk nő és állunk, várunk, vajon mi lesz?!
bele sem merünk gondolni a gonosz mit tesz.

Senki sem ért semmit,
de józan ész!
Talán ez még semmi.