Ártatlanok

Huszár Boglárka, 7. osztály

Meghalnak nap mint nap
testileg–lelkileg
csak árral úsznak, szenvednek,
otthagyták mindenük
 már lassan reményük is menekül.
Síránkozva könyörög a nép,
hiába mondanák "csigavér!"
már a csigában is megfagyott a vér
egyre csak nő a tét,
ez egyáltalán nem ér
nem tudják hol a fék.

Nem érdemli ezt se ember, se állat,
mi meg csak nézzük itt az egészet tátott állal,
állunk nő és állunk, várunk, vajon mi lesz?!
bele sem merünk gondolni a gonosz mit tesz.

Senki sem ért semmit,
de józan ész!
Talán ez még semmi.